Egyiptom a kozmetika bölcsője

Az antik világ asszonyai is nagy gondot fordítottak szépségük megőrzésére. Erről tanúskodnak a régészeti ásatásokon talált tégelyek és üvegcsék.

Az ókori szépségipar főként különböző porokat, krémeket, illatos olajokat, festékeket és parfümöket állított elő. Ezek azonban igen drágák voltak, ezért parányi tégelyekben árulták őket.

Az egyiptomiak már próbálták a bőr öregedését is lelassítani. Növényi olajból méhviasszal és illatos gyantával készített krémekkel védték bőrüket a perzselő napsugártól.

Kleopátra híres volt arról, hogy szeretett mézes-tejes fürdőket venni fiatalsága megőrzése érdekében. A méz baktériumölő, a tej pedig zsírtartalmának köszönhetően nagyszerűen hidratál.

A hajukat hennával sötétítették, ami nemcsak színezte a hajukat, hanem puhította és fényesítette is tincseiket.

Az ókori Egyiptomban még nem léteztek dezodorok, ám a nagy melegben természetesen mindenki megizzadt. A testszagok ellen a tehetősebbek illatosított, hűsítő fürdőt vettek.

A ráncok ellen bevetették csodafegyverüket az olajat. Ennél jobb hidratálót ma is nehéz találni.

Argánt és olivaolajat használtak a leggyakrabban.

Az elhalt hámsejteket agyagból és hamuból készült kenőcs segítségével távolították el testükről.

A 3. évezredtől már az egyiptomi papok birtokolták a “csodatévő” kozmetikumok receptjeit.

Az ókori Egyiptomban nagyon elterjedt volt a nőknél és a férfiaknál egyaránt a szem kifestése.

Ez nem is annyira szépségápolási, mint mágikus, illetve egészségügyi célokat szolgált.

Hiszen ez védte a szemüket a fertőzést okozó apró rovaroktól, egyúttal gátolta a szemhéj kiszáradását és óvott a vakító napsütéstől is. A szemfestéket porrá őrölt ásványokból és gyantából készítették.

Az ókori Görögországban az ásatások során találtak krémeket tartalmazó égetett agyagból készült tégelyeket, amelyek fedelén feltüntették a használati utasítást is. De kerültek elő apró pikszisek (püksosok) valamint kerek bronz és márvány tégelyek is.

Az arabok gyártották a ma is ismert első szappanokat és a különböző hajfestékeket.

Ők úgy tartották, hogy “A szépség szempontjából döntő jelentőségű az egész szervezet egészséges állapota”.

A középkorban sajnos eltűnt a test- és szépségápolás kultusza, s az illatszerek és kozmetikumok használata csak XIV. Lajos korában kapott ismét óriási lendületet.

Megjelent a szépségtapasz vagy szépségpötty, ami a pattanásokat volt hivatott eltakarni.

Ekkor már készítettek ránctalanító folyadékokat és éjszakára feltehető szépítő maszkokat is.

A modern korban, az 1870-es évekre lett divat a természetesség és a tiszta víz kultusza.

A biológia és a kémia eredményei is ekkor kezdtek megjelenni a szépségiparban. Ugrásszerű változás az 1990-as évektől következett be.

Ekkorra elkészültek a vegyiparban nélkülözhetetlen műszerek és készülékek, amivel megkezdődött a kozmetikumok iparszerű gyártása is. Így már nagy mennyiségben és olcsón elérhetőek lettek a különféle kozmetikai szerek. Ezekben a tömegcikkekben azonban túl sok volt a kemikália, hogy kibírják a hosszas tárolást és a szállítást.